Mivel legtöbbször nem volt alkalmam a kommentekre reagálni, egy külön posztban köszönöm mindenkinek a támogatást és a gratulációkat! Mindig elolvastam őket és nagyon jól esett tudni, hogy velem aggódtok, élvezitek és nézitek az utat :) Tényleg csak ajánlani tudok mindenkinek egy jó caminózást. Ami engem illet, szerintem nem ez volt az utolsó Caminóm, de azt hiszem, ez volt az utolsó Francia Út - találkoztam olyanokkal, akik Sevillából vagy Portóból indultak, vagy az Északin jöttek, rengeteg a lehetőség és minden út mindig más, tele tanulságokkal meg kalandokkal.
Jó volt :)
--------------------------------
Since most of the time i didn't have enough time to reply to the comments, i'd like to say a big thank you for following my Camino and supporting me :) I always read the comments and it was incredibly good to know that others are doing it with me :)
I can recommend doing a Camino to everybody. As for me, i don't think this is my last Camino but quite sure it's the last Camino Frances... There are many alternatives, starting from Porto or Seville or walking on the North, just pick one. I'm sure every way is different every time anyway.
It was so good :)
21 May 2010
Finisterre - Muxia (EN)
On my second last day I decided to do a good-bye walk and go from Fisterra to Muxia, another 30 km.
Good decision :) The route was lovely i thought, most of the way went on earth paths, under the shade of trees. It was good though that i had a guide for this part (http://www.csj.org.uk/acatalog/The_CSJ_Bookshop_Pilgrim_Guides_to_Spain_23.html#camfin) because there were many alternative routes and the guide could help me in the decision - i usually went for the route that was close to beaches or the shorter way.
There was a part where I had to cross a river: the tricky part is that the stepping stones are mostly underwater! I couldn't imagine how you do this in cold and windy and rainy weather because the stream was strong enough and some of the stones were fairly deep and a person shorter than me could have trouble with the distance between the stones (walking sticks or sticks from the woods were the solution to 2 people i talked to). As it was for me, on a sunny day and on my goodbye (last full) day, it was one of the best parts of the Camino. Cold water for the feet, a shortcut and the adventure - what more could i ask for :)
Later, closer to Muxia i somehow got to a beach - not sure how because i had to step over barbed wire and jump over a little river so it was definitely not the Camino. Now this was such a beautiful present from the Camino, i could hardly believe it: the beach shaped like a half moon, white sand, cold and clear ocean and undisturbed sunshine. And me alone. On the other end of the beach there was a girl with her dog and another one was jogging on the beach but that was it. The place was all mine in that hour :) I used it so, went for a swim and enjoyed all: the sunshine, the water, the air. Then another shortcut, i climbed over the rocks by the sea to cut through to the Camino and 15 minutes later i was in Muxia.
It's a small port town on a peninsula facing North - the good thing in that is that on one side of the town you can see the sunrise and on the other side you can see the sunset :) I climbed up to a cross on a hill then walked down to the sanctuary of Nosa Senora. Then i went down close to the water and lay down on a big rock; i can understand lizards now better than ever: lying on a warm rock on a sunny day with a strong and cool breeze is brilliant indeed.
Walked down to the rock shaped like a boat on which the Virgin Mary arrived to encourage James in his preaching, lay my hands and forehead on the stone and wished a good one :)
In case you are going to do the Camino: apart from the Compostela you can get in Santiago, there is a certificate in Finisterre and one in Muxia, which you can receive if you arrived on foot to these towns.
After the day in Muxia I got on the morning bus (hello sunrise) and went to Santiago. The bus trip was a horror. My brain couldn't process what my eyes could see, everything passed by way too quickly. I couldn't have a good look at the trees, the houses, the people, it turned my stomach. It seems 5 weeks was enough for my brain to adjust to the 4-5 km/h i was doing :)
Good decision :) The route was lovely i thought, most of the way went on earth paths, under the shade of trees. It was good though that i had a guide for this part (http://www.csj.org.uk/acatalog/The_CSJ_Bookshop_Pilgrim_Guides_to_Spain_23.html#camfin) because there were many alternative routes and the guide could help me in the decision - i usually went for the route that was close to beaches or the shorter way.
There was a part where I had to cross a river: the tricky part is that the stepping stones are mostly underwater! I couldn't imagine how you do this in cold and windy and rainy weather because the stream was strong enough and some of the stones were fairly deep and a person shorter than me could have trouble with the distance between the stones (walking sticks or sticks from the woods were the solution to 2 people i talked to). As it was for me, on a sunny day and on my goodbye (last full) day, it was one of the best parts of the Camino. Cold water for the feet, a shortcut and the adventure - what more could i ask for :)
Later, closer to Muxia i somehow got to a beach - not sure how because i had to step over barbed wire and jump over a little river so it was definitely not the Camino. Now this was such a beautiful present from the Camino, i could hardly believe it: the beach shaped like a half moon, white sand, cold and clear ocean and undisturbed sunshine. And me alone. On the other end of the beach there was a girl with her dog and another one was jogging on the beach but that was it. The place was all mine in that hour :) I used it so, went for a swim and enjoyed all: the sunshine, the water, the air. Then another shortcut, i climbed over the rocks by the sea to cut through to the Camino and 15 minutes later i was in Muxia.
It's a small port town on a peninsula facing North - the good thing in that is that on one side of the town you can see the sunrise and on the other side you can see the sunset :) I climbed up to a cross on a hill then walked down to the sanctuary of Nosa Senora. Then i went down close to the water and lay down on a big rock; i can understand lizards now better than ever: lying on a warm rock on a sunny day with a strong and cool breeze is brilliant indeed.
Walked down to the rock shaped like a boat on which the Virgin Mary arrived to encourage James in his preaching, lay my hands and forehead on the stone and wished a good one :)
In case you are going to do the Camino: apart from the Compostela you can get in Santiago, there is a certificate in Finisterre and one in Muxia, which you can receive if you arrived on foot to these towns.
After the day in Muxia I got on the morning bus (hello sunrise) and went to Santiago. The bus trip was a horror. My brain couldn't process what my eyes could see, everything passed by way too quickly. I couldn't have a good look at the trees, the houses, the people, it turned my stomach. It seems 5 weeks was enough for my brain to adjust to the 4-5 km/h i was doing :)
Finisterre - Muxia (magyar)
Utolsó előtti nap még elmentem Muxíába, 30 km Finisterrétől, gondoltam, egy búcsúséta jó lesz. Jó is volt: majdnem végig erdőben ment az út, földúton, árnyékos ösvényeken, fújt a szél, ami ideális volt, mert amúgy 30 fok volt meg tűző nap.
Ennek a szakasznak az a trükkje, hogy a jelzések nem valami remekül vannak felfestve; kijutni Fisterrából kb 1 óra volt, mert 6kor indultam, amikor még nem sokan voltak az utcán, így nem tudtam kit megkérdezni, merre van az arra. Útközben is volt sok alternatív lehetőseg, úgyhogy örültem, hogy erre a részre volt könyvem (a Confraternity of Saint James társaságtól lehet megrendelni vagy adomány ellenében kinyomtatni http://www.csj.org.uk/acatalog/The_CSJ_Bookshop_Pilgrim_Guides_to_Spain_23.html#camfin), bár nem mindig volt helytálló a leírás.
Van egy rész, ahol át kell kelni egy folyón, a lépőkövek pedig víz alatt vannak :) Na ezt el se tudom, képzelni, mekkora öröm lehet itt átlábalni, amikor szakad az eső és 8 fok van, mert a sodrás így is elég erős volt, egy-két kő elég mélyen van és egy nálam alacsonyabb embernek a kövek távolsága is gondot okozhat. Van alternatív kerülő, azoknak, akik nem akarnak lábat mosni vagy arra az esetre, ha szar idő van. Nekem az út egyik legkirályabb élménye volt, hideg víz a lábnak, kaland, kerülő levágása: minden együtt volt :)
Kevés zarándok volt ezen a szakaszon, ami egészen üdítő volt a Santiago-Finisterre közötti szakaszhoz képest.
Közel Muxiához találtam egy strandot, nem tudom, hogy kerültem oda, mert szögesdróton kellett átmásznom meg patakot ugrottam meg ilyenek, szóval marhára nem a Caminon voltam, de olyan ajándék várt, hogy el se hittem: félhold alakú, fehér homokos part, azúrkék, hideg, tiszta óceán és én. Egyedül. A strand másik végén volt egy lány kutyával meg egy másik nő kocogott a parton, de ezen a végén senki sem volt. Úsztam egy sort meg örültem magamnak (nagyon), aztán egy újabb kerülőt levágva átmásztam a parti sziklákon és 15 perc múlva Muxiába értem.
Muxia egy északra néző keskeny félsziget, amiben az a király, hogy a falu egyik oldalán a napkeltét látod, a másikon a naplementét :) Délután ejtőztem az óceán mellett, amiben meg az volt a jó, hogy baromi erős a szél Muxiában (így nem volt túl meleg), de sütött a nap, ezért amikor kifeküdtem egy nagy lapos sziklára a víz mellé, rájöttem, miért jó a gyíkoknak :) Lesétáltam Szűz Mária Bárkájához, rátettem a kezem és a homlokom és kívántam egy merészet, ahogy azt kell.
Másnap reggel busz, napfelkeltével, irány Santiago. A buszozás horror volt; az agyam nem bírta feldolgozni a látványt, minden túl gyorsan suhant és nem volt alkalmam jól megnézni a fákat, házakat, embereket, egészen rosszul lettem. 5 hét alatt, úgy tűnik, hozzászoktam a 4-5 km/órához :)
Azt még jó tudni, ha valaki megy caminózni, hogy a santiagoi Compostelán kívül be lehet gyűjteni egy emléklapot Finisterrében és Muxiában is, ha az ember gyalog tette meg az utat. Egy barátomnak el is kellett magyaráznia, milyen úton jött Finisterréből Muxiába, mert az hospitalero nem hitte el neki, hogy gyalog jött (azt hiszem, olyan időben érkezett, amikor egy busz is befutott Finisterréből).
Ennek a szakasznak az a trükkje, hogy a jelzések nem valami remekül vannak felfestve; kijutni Fisterrából kb 1 óra volt, mert 6kor indultam, amikor még nem sokan voltak az utcán, így nem tudtam kit megkérdezni, merre van az arra. Útközben is volt sok alternatív lehetőseg, úgyhogy örültem, hogy erre a részre volt könyvem (a Confraternity of Saint James társaságtól lehet megrendelni vagy adomány ellenében kinyomtatni http://www.csj.org.uk/acatalog/The_CSJ_Bookshop_Pilgrim_Guides_to_Spain_23.html#camfin), bár nem mindig volt helytálló a leírás.
Van egy rész, ahol át kell kelni egy folyón, a lépőkövek pedig víz alatt vannak :) Na ezt el se tudom, képzelni, mekkora öröm lehet itt átlábalni, amikor szakad az eső és 8 fok van, mert a sodrás így is elég erős volt, egy-két kő elég mélyen van és egy nálam alacsonyabb embernek a kövek távolsága is gondot okozhat. Van alternatív kerülő, azoknak, akik nem akarnak lábat mosni vagy arra az esetre, ha szar idő van. Nekem az út egyik legkirályabb élménye volt, hideg víz a lábnak, kaland, kerülő levágása: minden együtt volt :)
Kevés zarándok volt ezen a szakaszon, ami egészen üdítő volt a Santiago-Finisterre közötti szakaszhoz képest.
Közel Muxiához találtam egy strandot, nem tudom, hogy kerültem oda, mert szögesdróton kellett átmásznom meg patakot ugrottam meg ilyenek, szóval marhára nem a Caminon voltam, de olyan ajándék várt, hogy el se hittem: félhold alakú, fehér homokos part, azúrkék, hideg, tiszta óceán és én. Egyedül. A strand másik végén volt egy lány kutyával meg egy másik nő kocogott a parton, de ezen a végén senki sem volt. Úsztam egy sort meg örültem magamnak (nagyon), aztán egy újabb kerülőt levágva átmásztam a parti sziklákon és 15 perc múlva Muxiába értem.
Muxia egy északra néző keskeny félsziget, amiben az a király, hogy a falu egyik oldalán a napkeltét látod, a másikon a naplementét :) Délután ejtőztem az óceán mellett, amiben meg az volt a jó, hogy baromi erős a szél Muxiában (így nem volt túl meleg), de sütött a nap, ezért amikor kifeküdtem egy nagy lapos sziklára a víz mellé, rájöttem, miért jó a gyíkoknak :) Lesétáltam Szűz Mária Bárkájához, rátettem a kezem és a homlokom és kívántam egy merészet, ahogy azt kell.
Másnap reggel busz, napfelkeltével, irány Santiago. A buszozás horror volt; az agyam nem bírta feldolgozni a látványt, minden túl gyorsan suhant és nem volt alkalmam jól megnézni a fákat, házakat, embereket, egészen rosszul lettem. 5 hét alatt, úgy tűnik, hozzászoktam a 4-5 km/órához :)
Azt még jó tudni, ha valaki megy caminózni, hogy a santiagoi Compostelán kívül be lehet gyűjteni egy emléklapot Finisterrében és Muxiában is, ha az ember gyalog tette meg az utat. Egy barátomnak el is kellett magyaráznia, milyen úton jött Finisterréből Muxiába, mert az hospitalero nem hitte el neki, hogy gyalog jött (azt hiszem, olyan időben érkezett, amikor egy busz is befutott Finisterréből).
17 May 2010
Finisterre (EN)
As usual, i don't have a lot of time for the english post, apologies!
So we arrived in Finisterre yesterday and god it was good! Finisterre is a coastal port town and has its own Costa do Morte = Death Coast because of the numerous shipwrecks hundreds of years ago; has its own lighthouse where dozens of pilgrims are watching the sunset every day (on lucky days, like yesterday and today, you can even see it if there are no clouds) and has its own ceremony of pilgrims burning their clothes :)
The original custom is that you burn your wrecked boots but i haven't seen an aweful lot of people who set their costly Vibram sole breathable waterproof boots on fire :P We burnt hats and walking sticks and tops and t-shirts that we deliberetaly haven't washed for weeks :) I threw my top in the fire, then watched the sunset and walked back to the albergue and slept and slept and slept until at least 8 o'clock, it was sooooo good :)
Today we stayed in Finisterre, relaxing on the beach. We went to a different beach today with huge waves suitable for surfing, it was brilliant. We moved to a different albergue, very good hippy kinda place, clean and laid-back with common dinner.
We plan to sleep on the beach tonight and walk to Muxia tomorrow.
Finisterre (HU)
Szoval Finisterre, a vilag vege :)
Az eredeti terv szerint 4 nap lett volna az ut idaig: Negreira - Olveiroa - Muxia - Finisterre lettek volna az allomasok, de mivel a csapat eloszor mindenkepp Finisterrebe akart jonni, veluk tartottam. Az egyik olasz ma reggel hazament, ugyhogy neki fontos volt, hogy a Vilag Vegere jojjunk. Hat nem bantam meg :)
Finisterre egy kis tengerparti falu, van neki Costa de Mortaja = Halalpartja, mert sok hajo feneklett meg itt parszaz eve; van neki vilagitotornya, ahonnan zarandokok tucatjai (nyaron gondolom szazaval ul ott a nep) nezik a naplementet es van neki hagyomanyos ruhaegeto szertartasa :) Az eredeti hagyomany szerint a bakancsot egetik el a faradt zarandokok, hat nem sok embert lattam (leginkabb senkit), aki a harmincezer forintos / 120 euros Vibram talpu, lelegzos, vizallos popec bakancsat tuzre dobta volna :) Ment a sapka, a budos, 3 hete direkt ki nem mosott triko es polo, a lyukas zokni meg a vandorbot. En trikot dobtam, aztan neztem a naplementet (allitolag ritka, hogy nem esik vagy nem felhos az eg, hat makunk volt), eleg penge este volt.
Ma meg egy napot Finisterreben vagyunk, lazulunk a parton, leegunk, mert ritka jo ido van, uszkalunk az oceanban es atkoltoztunk egy masik alberguebe, ami nagyon laza, Manu Chao megy meg lesz kozos vacsora, meg negykaru kek csavo van a falra festve. Azt tervezzuk, hogy a parton alszunk, mert az kiralysag es meg sose csinaltunk ilyet, ha meg nem tetszik vagy tul hideg, lesz hova visszajonni.
Ja, az is volt tegnap, hogy elmentunk kajalni, gondoltuk, megkostoljuk a polipot, mert minden sarkon van egy pulpeira (polipozo kajalda), helyi specko. 3 embertol hallottuk, hogy ritka gusztustalan, de az ilyesmi minket nem ijeszt meg. Beultunk az etterembe, megrendeltuk a bort, a sult paprikat, tortillat meg a polipot es vartunk. Es vartunk. Es vartunk. Vegre odajottek hozzank, hogy hat elfogyott a tojas, a krumpli meg a polip, de ajanljak a halat, finom. Addigra mar olyan 25 perce ott ultunk, ugyhogy inkabb mondtuk, hogy koszonjuk, de nem, megisszuk a bort es tovabballunk. A tulaj pedig kihozatta a sult paprikat, az utolso tal polipot, elnezest kert es kijelentette, hogy a haz vendegei vagyunk es elnezest, hogy ez tortent. Igy aztan ingyen kostoltam meg a polipot es nagyon jo erzessel jottunk el. A polip szuperjo volt, ajanlom mindenkinek, aki nem banja, ha csapocskakat kell enni :)
16 May 2010
Finisterre!! [Hun. SMS]
"A világ és az ut vége :) Usztunk egy sort, a viz tiszta és hideg, amilyennek az oceannak lennie kell. Szerencsénk van, süt a nap, bar 20 fok sincs"
14 May 2010
SANTIAGO - Negreira (EN)
As usual, we got up at 5:30 and were on our way at 6: Jacopo the Italian guy, Dan the Irishman, Benoit the crazy French cat killer and myself were walking into Santiago while of course it rained. We were proud of ourselves because the city was quiet that early and because we couldn't see any more pilgrims around :P The Camino goes to the Cathedral and we went in through a side exit (not sure if you are supposed to go in there but we did and nobody threw us out) and walked around in the totally empty and quiet cathedral - i couldn't believe how smart we were for being there so early :) We saw the tomb of Saint James and the richly decorated altar, sat around for a while then decided that a coffee would be a bit more vital now so off we went.
After the coffe we went to the Oficina de Peregrinacion for our nice Compostela written in Latin (oh yes). Now that was a brilliant moment! We congratulated every pilgrim we met and skipped out of the building, waved into a TV camera (there are some festivities going on in Santiago now and the or a Spanish prince visited Santiago yesterday and shook hands with whoever he could, including one of the Italian friends of ours, who had his birthday yesterday so he went straight off to drinking without changing his clothes or washing, hehe, he said the first time he met a royalty was also his dirtiest day in his life) and went to another cafe to celebrate with a Tarta de Santiago (almond cake, nice), hot chocolate and Mr Jack Daniels (or in Dan's case: Irish whiskey, in Benoit's case: liquore de merda, haha, it tasted better than its name).
Jacopo stayed in Santiago despite the ridiculously expensive albergue and the 3 of us kept walking to Finisterra, partially because of the ridiculously expensive albergue, partially because Santiago has just too many people and souvenir shops and too much noise to our exquisite taste.
The walk to Finisterra started really well - one of my favourite parts of walking is when you get out of the city and all of a sudden there are no houses and people any more, just nature, trees, the path, silence and the lovely smell of trees and flowers and in our case, of course, rain. We walked in a eucalyptus forest (couldn't smell them) on a nice earth path, it was really good. Later on we mostly walked on roads, so one bad thing is asphalt, the other is the Spanish drivers who would not slow down even if they see that you are a pilgrim so there quite a bit of a chance that you will be staggering because you're tired or you have blisters or carry a heavy bag so can't jump if another car comes on the opposite side of the road... Nuisance. It hasn't killed us so far.
So we arrived in Negreira, 8 euro for a place that has no kitchen (we have carried pasta and tins of sardines and wine...) and no heating (it's around 6-8 degrees outside) :-/ So much for my idea that Finisterre is cheaper...
And how i feel that i have arrived in Santiago? It is the result of 1 month's walking, completed a route of ca 800 km so the accomplishment makes me very happy. I'm very grateful to Santiago (even if i wasn't too keen on the cathedral or the city) and the millions of pilgrims and locals who keep the tradition alive. It's an immensly good experience - says the girl who had more negative experiences than anybody she met - and i can't stop feeling grateful for it.
I am happy that i'm getting near to the end and will accomplish what i had in mind but at the same time, can't imagine that next Friday morning i'm not getting my bag and boots and walk the next 30 km... I'm very happy that in a week i can wake up next to Dave and at the same time, i will have to struggle to find something every day that keeps me going and makes me want to get up every morning. I had been so unmotivated in the past year that now i know and fear that i'm capable of it.
In that sense, the Camino is easier than real life because i know what i want and i know how to get there. I have a couple of days left to "charge" myself for life :)
Important (and shocking) info if you are going to the Camino:
Monte do Gozo: 5 euro
Parroquial in Santiago (so the cheapest place to stay at): 10 euro!!!
Pilgrim office opens at 9 am
Compostela is free of charge (they appreciate donation of course)
Tourist office opens at 10 am (buses to and from Finisterra and airport, map of Santiago etc)
After the coffe we went to the Oficina de Peregrinacion for our nice Compostela written in Latin (oh yes). Now that was a brilliant moment! We congratulated every pilgrim we met and skipped out of the building, waved into a TV camera (there are some festivities going on in Santiago now and the or a Spanish prince visited Santiago yesterday and shook hands with whoever he could, including one of the Italian friends of ours, who had his birthday yesterday so he went straight off to drinking without changing his clothes or washing, hehe, he said the first time he met a royalty was also his dirtiest day in his life) and went to another cafe to celebrate with a Tarta de Santiago (almond cake, nice), hot chocolate and Mr Jack Daniels (or in Dan's case: Irish whiskey, in Benoit's case: liquore de merda, haha, it tasted better than its name).
Jacopo stayed in Santiago despite the ridiculously expensive albergue and the 3 of us kept walking to Finisterra, partially because of the ridiculously expensive albergue, partially because Santiago has just too many people and souvenir shops and too much noise to our exquisite taste.
The walk to Finisterra started really well - one of my favourite parts of walking is when you get out of the city and all of a sudden there are no houses and people any more, just nature, trees, the path, silence and the lovely smell of trees and flowers and in our case, of course, rain. We walked in a eucalyptus forest (couldn't smell them) on a nice earth path, it was really good. Later on we mostly walked on roads, so one bad thing is asphalt, the other is the Spanish drivers who would not slow down even if they see that you are a pilgrim so there quite a bit of a chance that you will be staggering because you're tired or you have blisters or carry a heavy bag so can't jump if another car comes on the opposite side of the road... Nuisance. It hasn't killed us so far.
So we arrived in Negreira, 8 euro for a place that has no kitchen (we have carried pasta and tins of sardines and wine...) and no heating (it's around 6-8 degrees outside) :-/ So much for my idea that Finisterre is cheaper...
And how i feel that i have arrived in Santiago? It is the result of 1 month's walking, completed a route of ca 800 km so the accomplishment makes me very happy. I'm very grateful to Santiago (even if i wasn't too keen on the cathedral or the city) and the millions of pilgrims and locals who keep the tradition alive. It's an immensly good experience - says the girl who had more negative experiences than anybody she met - and i can't stop feeling grateful for it.
I am happy that i'm getting near to the end and will accomplish what i had in mind but at the same time, can't imagine that next Friday morning i'm not getting my bag and boots and walk the next 30 km... I'm very happy that in a week i can wake up next to Dave and at the same time, i will have to struggle to find something every day that keeps me going and makes me want to get up every morning. I had been so unmotivated in the past year that now i know and fear that i'm capable of it.
In that sense, the Camino is easier than real life because i know what i want and i know how to get there. I have a couple of days left to "charge" myself for life :)
Important (and shocking) info if you are going to the Camino:
Monte do Gozo: 5 euro
Parroquial in Santiago (so the cheapest place to stay at): 10 euro!!!
Pilgrim office opens at 9 am
Compostela is free of charge (they appreciate donation of course)
Tourist office opens at 10 am (buses to and from Finisterra and airport, map of Santiago etc)
SANTIAGO - Negreira (HU)
Ma reggel rendesen felkeltunk 5:30kor, 6kor uton voltunk Santiagoba, 6:40kor el is ertuk. Persze esett az eso, de hat kit erdekel az ilyen fontos reggelen...
Az olasz Jacopo, a francia macskagyilkos Benoit, a hihetetlen formaban levo ir Dan es az Agi bevette Santiagot kora reggel, orultunk magunknak, hogy milyen csend van es sehol a peregrinok, hah! A katedralist is megtalaltuk (oda vezet a Camino persze, de akkor is), valami oldalkijaraton besurrantunk es ott talaltuk a santiagoi katedralist tokuresen. Meg jobban orultunk magunknak. Megneztuk a pottom kriptat is, uldogeltunk kicsit, aztan elmentunk kavezni, mert az megiscsak eletbevago.
9kor kivaltottuk a Campostelankat, egy latin nyelvu bizonyitvanyt, hogy legalabb az utolso 100 kmt gyalog tettuk meg, kiugraltunk a zarandokirodabol, elugraltunk valami tevekamerak elott (valami unnepseg zajlik Santiagoban, tegnap ott volt a herceg es kezet fogott az emberekkel, az egyik olasz baratunkkal is, akinek aznap volt a szulinapja es eleteben a legkoszosabb volt, mikor kiralyi verrel talalkozott :D ), nagyon fel voltunk dobva, hogy ja megiscsak 30 napja gyalogolunk, kb 800 kmt tettunk meg, azert ez az elmeny felspilazza az embert. Meg is unnepeltuk a napot Tarta de Santiagoval (mandulas torta, tok finom), forro csokival es Mr Jack Daniels-szel (ki-ki a maga oromet nezte, Dan mondjuk ir viszkit tolt). Jacopo Santiagoban maradt, mi harman pedig tovabbindultunk, mert Santiago egy kicsit tul zajos, draga, emberes, turistas, szuvenirboltos stb.
Igy hozzatettunk meg 22 kmt es elindultunk Finisterrebe. Az ut eleje elkepesztoen szep volt: a legjobb resz nekem mindig az, amikor kierunk egy varosbol es egyszerre megszunnek a hazak es az emberek es csak a termeszet van meg a fak meg az osveny. Es mentunk eukaliptusz erdoben erdei osvenyen, dombnak fel es dombnak le :)
A mai etap nagyresze sajnos uton ment, ami egyreszt beton es ezert nem egy nagy elmeny, masreszt a spanyol soforok magasrol szarnak a gyalogokra, zarandok vagy nem, nem lassitanak, pedig latjak, hogy ott mesz az uton, valoszinu dulongelsz a faradtsagtol, lehet, hogy szembe is jon auto, de nem izgulnak es nem lassitanak senki kedveert.
Kb 600 zapor es napsuteses 10 perc valtogatta egymast ma, eleg faraszto volt le- es felhuzogatni az esokabatot, de vegul csak ideertunk. Holnaputan Muxiaban leszunk / leszek, egy napra ra Finisterreben vagyis a vilag vegen. A terv az, hogy csobbanok egyet, ha mar az oceannal vagyok, 7 fokos viz ide vagy oda, de majd meglatjuk, mekkora lesz a szam, mikor a strandon leszek es jeges szel fuj - majusban, Spanyolorszagban :)
Ja es hogy mit erzek? :) Nagyon boldog vagyok a megtett ut es a talalkozasok miatt, halas vagyok Santiagonak, hogy letezik (akkor is, ha se a katedralis, se a varos nem nyerte el igazan a tetszesem) es annak a millio zarandoknak es spanyolnak, akik eletben tartjak a hagyomanyt, mert oriasi elmeny.
Kozben meg annak is orulok, hogy a vegehez kozeledunk es jovo heten mar Daviddel ebredek, es nem arra, hogy az aktualis horkolo csavo vajon szornnye valtozott-e reggelre. Emelle pedig borzaszto nehez elkepzelni, hogy felkelek jovo penteken es nem veszem fel a zsakot es nem gyalogolok 30 kmt a kovetkezo allomasig :-/ Ilyen szempontbol a Camino konnyebb, mint a valo elet, mert pontosan tudom, mi a dolgom es mit akarok. De mi a fene van, amikor a vegere erek az utnak es haza kell menni es nem gyalogolni kell, hanem szamlakat befizetni meg felkelni reggel es kitalalni, aznap mi legyen? Van persze otletem, mit csinalok majd otthon, de nem tudom, meddig tartanak ki az otleteim es ez a "toltes", amit az uttol kapok. Addig meg van par nap :)
Fontos es sokkolo informaciok:
Monte do Gozo 5 euro
parokia Santiago 10 euro!!!
zarandok iroda 9-kor nyit, a compostelaert nem kotelezo fizetni, de persze adomanyt elfogadnak
turistairoda 10-kor nyit (buszok Fisterrebe es vissza, repterbusz stb)
municipal alberguek Finisterre fele valoszinuleg 5 euro (Negreiraban es egesz Galiciaban ennyi...)
Az olasz Jacopo, a francia macskagyilkos Benoit, a hihetetlen formaban levo ir Dan es az Agi bevette Santiagot kora reggel, orultunk magunknak, hogy milyen csend van es sehol a peregrinok, hah! A katedralist is megtalaltuk (oda vezet a Camino persze, de akkor is), valami oldalkijaraton besurrantunk es ott talaltuk a santiagoi katedralist tokuresen. Meg jobban orultunk magunknak. Megneztuk a pottom kriptat is, uldogeltunk kicsit, aztan elmentunk kavezni, mert az megiscsak eletbevago.
9kor kivaltottuk a Campostelankat, egy latin nyelvu bizonyitvanyt, hogy legalabb az utolso 100 kmt gyalog tettuk meg, kiugraltunk a zarandokirodabol, elugraltunk valami tevekamerak elott (valami unnepseg zajlik Santiagoban, tegnap ott volt a herceg es kezet fogott az emberekkel, az egyik olasz baratunkkal is, akinek aznap volt a szulinapja es eleteben a legkoszosabb volt, mikor kiralyi verrel talalkozott :D ), nagyon fel voltunk dobva, hogy ja megiscsak 30 napja gyalogolunk, kb 800 kmt tettunk meg, azert ez az elmeny felspilazza az embert. Meg is unnepeltuk a napot Tarta de Santiagoval (mandulas torta, tok finom), forro csokival es Mr Jack Daniels-szel (ki-ki a maga oromet nezte, Dan mondjuk ir viszkit tolt). Jacopo Santiagoban maradt, mi harman pedig tovabbindultunk, mert Santiago egy kicsit tul zajos, draga, emberes, turistas, szuvenirboltos stb.
Igy hozzatettunk meg 22 kmt es elindultunk Finisterrebe. Az ut eleje elkepesztoen szep volt: a legjobb resz nekem mindig az, amikor kierunk egy varosbol es egyszerre megszunnek a hazak es az emberek es csak a termeszet van meg a fak meg az osveny. Es mentunk eukaliptusz erdoben erdei osvenyen, dombnak fel es dombnak le :)
A mai etap nagyresze sajnos uton ment, ami egyreszt beton es ezert nem egy nagy elmeny, masreszt a spanyol soforok magasrol szarnak a gyalogokra, zarandok vagy nem, nem lassitanak, pedig latjak, hogy ott mesz az uton, valoszinu dulongelsz a faradtsagtol, lehet, hogy szembe is jon auto, de nem izgulnak es nem lassitanak senki kedveert.
Kb 600 zapor es napsuteses 10 perc valtogatta egymast ma, eleg faraszto volt le- es felhuzogatni az esokabatot, de vegul csak ideertunk. Holnaputan Muxiaban leszunk / leszek, egy napra ra Finisterreben vagyis a vilag vegen. A terv az, hogy csobbanok egyet, ha mar az oceannal vagyok, 7 fokos viz ide vagy oda, de majd meglatjuk, mekkora lesz a szam, mikor a strandon leszek es jeges szel fuj - majusban, Spanyolorszagban :)
Ja es hogy mit erzek? :) Nagyon boldog vagyok a megtett ut es a talalkozasok miatt, halas vagyok Santiagonak, hogy letezik (akkor is, ha se a katedralis, se a varos nem nyerte el igazan a tetszesem) es annak a millio zarandoknak es spanyolnak, akik eletben tartjak a hagyomanyt, mert oriasi elmeny.
Kozben meg annak is orulok, hogy a vegehez kozeledunk es jovo heten mar Daviddel ebredek, es nem arra, hogy az aktualis horkolo csavo vajon szornnye valtozott-e reggelre. Emelle pedig borzaszto nehez elkepzelni, hogy felkelek jovo penteken es nem veszem fel a zsakot es nem gyalogolok 30 kmt a kovetkezo allomasig :-/ Ilyen szempontbol a Camino konnyebb, mint a valo elet, mert pontosan tudom, mi a dolgom es mit akarok. De mi a fene van, amikor a vegere erek az utnak es haza kell menni es nem gyalogolni kell, hanem szamlakat befizetni meg felkelni reggel es kitalalni, aznap mi legyen? Van persze otletem, mit csinalok majd otthon, de nem tudom, meddig tartanak ki az otleteim es ez a "toltes", amit az uttol kapok. Addig meg van par nap :)
Fontos es sokkolo informaciok:
Monte do Gozo 5 euro
parokia Santiago 10 euro!!!
zarandok iroda 9-kor nyit, a compostelaert nem kotelezo fizetni, de persze adomanyt elfogadnak
turistairoda 10-kor nyit (buszok Fisterrebe es vissza, repterbusz stb)
municipal alberguek Finisterre fele valoszinuleg 5 euro (Negreiraban es egesz Galiciaban ennyi...)
13 May 2010
Monte do Gozo [Hun. SMS.]
"Monte do Gozo. Innen mar latjuk Santiagot:) Nagyon fittek is vagyunk: tegnap és ma kb 35 es 38 kmt mentünk, meg se kottyan. A szallas tök jo, 200 fös tabor, 5€"
12 May 2010
Ribadiso (EN)
I'm so sorry, i ranted my time away on the hungarian post, only 4 minutes left. I will try to edit the blog in a bit more than a week when i go back to Dublin and i will add a lot of stuff then.
I'll get to Monte do Gozo tomorrow, after that it's Santiago, unbelievably close we are!
The Camino Frances is becoming prostituted a bit and the municipal albergues are 5 euro (not 2 or 3), the pilgrim menus are between 8.5 and 10 euro so it's not as cheap as you'd expect. Nevertheless, it's still incredibly worth it :)
-----
I just got some minutes of credit, yay :)
So the thing about the Camino is that there are bad people on the way or some bad experience but all in all it's a metaphor to life and there are few simple things that make it work: every day, you know why you are getting up, you know what you are going to do; no matter how hard it is or how much it hurts, you just keep going (oh yes); you get to know of things that interest you most: yourself, your relationship to people or to certain people, people in general or the big meaning of big things :) It won't change you big time but it might give you such peace you wouldn't know where to find or it just confirm things you are unsure of. I don't like people more than i did before but i learnt to accept that there are stupid or mean people and that's just how it is. I leave them behind or try to fight.
To me, i have found out what i want to do in life and it gave me an incredible peace - i have never ever known what i'd like to do (i had too many interests instead of something i could dedicate myself to) :) I met a girl who separated from her husband and walks as long as she feels right: she has received many compliments and much care and she's been distracted a bit from what bothers her. I met a guy who missed his home and conveniences more than he wanted to walk: he was told to stop by a doctor whom he would trust and who can justify it for him. I met a guy who wishes he could keep walking: his flight was cancelled. These sort of things are what make it so cool :)
In 2 days i'll be on the way to Finisterre and i hope i'll find internet because i haven't found much info on this route so it might be helpful for others. I also hope there will be less pilgrims on the way to Finisterre because what this is now is more like a finish line to Santiago. The Camino del Norte has joined in at Melide (not a nice town although i don't know much about the albergues) and there are hundreds of pilgrims who only do the last 100 km and they have nothing but a light backpack, clean clothes and fresh joints and feet :) I have accepted them as people who decided to do only that much of the camino and actually rightly so: the route is mostly on earth paths and in incredibly fresh air, among oak woods and eucalyptus trees, beautiful and more convenient than the bloody concrete roads on the meseta (to me, the infiniteness of the scenery or the boring view was no problem, but the hard road: YES), all i have to do is be in the albergue before them so i have a place to stay but i am so much stronger than them that it's no problem to walk by them - it's natural that they may be fresh but don't have the stamina i do :)
And i think life is like the Camino in so many ways: the balance is always there, if you are losing on one side, you are gaining on the other. I may have come to an albergue that was full but i have arrived to one that's nicer and even gives me one of the best sleeps i have had in months = I may have a job that is boring and sucks my energy but it pushes me to do a bigger challange that will even provide me with what i want to do in the future :)
I hope this makes sense. Maybe when i have more time i'll elaborate on it a bit more.
(this is for only one man in the world but i have no time to send it privately in an email: I love you so much i can't wait to tell you in person :) )
Ribadiso (HU)
Udv! Az elmult par napban csak smsben tudtam kommunikalni, elkuldtem Davidnek, aki posztolta, mi tortenik epp. Mivel olyan regota nem irtam, azt se tudom, hol kezdjem, mert egyreszt sok aprosag tortenik, masreszt minden nap hasonlo.
4en haladunk egyutt: az ir csavo, akivel egyutt megyek majd haza (repulovel 2 ora alatt, ha a vulkan is ugy akarja, vagy komppal 2 nap alatt...); egy 19 eves olasz srac, az egyik legfiatalabb a Caminon, szinten Firenzebol (osszesen 3 olasszal mentem egyutt, mind Firenzebol, 2 ismerte egymast); az orult francia macskagyilkos, akit nagyon megszerettem es en. Most az ir csavoval vacsorazok es 2 angol, apa es fia, melle ultettek le, akikkel talalkoztunk par napja es hat az ilyesmit az ember nem teszi ki publikus internetes oldalra, de a fiu egeszen furcsa es nem a jo ertelemben. Amikor ezelott talalkoztunk, akkor volt par negativ elmenyunk vele kapcsolatban, erre most vele vacsorazunk. Lehet, hogy en lettem tul metaforikus, de ezt is leckenek veszem, mint az idiota csavot, aki nekem esett, mert kinyitottam egy ajtot, amirol nem is tudtam, hogy csukva kene lennie vagy mint a vizet, ami elzarja az utat es meg kell talalnod a koveket, amiket atugralva kijutsz a melyvizbol vagy az embert, aki akkor bukkan fel a pozitiv valasszal, amikor majdnem feladod :) Mivel nem vonja el semmi a figyelmemet a mindennapi csodakrol, valoszinuleg konnyebben eszreveszem oket.
Tegnapelott szakado esoben meneteltunk hosszu ideig es vegre megerkeztunk az albeguehez: tele volt. Nem akartam elhinni, hogy az utolso 100 km tenyleg ennyire tele van. A neni mondta a legkozelebbi szallasokat, a legkozelebbi 300 meterre egy etterem, ahol futetlen szobaban, matracokon tudunk aludni. Megalltunk, a szoba tenyleg hideg volt, gondoltam nem baj, legalabb fedel van a fejunk folott. Egesz nap arrol almodoztunk, hogy az osszes ruhankat bevagjuk a mosogepbe, mert mindenunk vizes volt, budos stb es kulonben is, havonta egy nagymosas jar. Hat mosni itt nem tudtunk, de ezzel szemben kaptunk egy fantasztikus vendeglato csaladot, melegvizes zuhanyt es a legfinomabb vacsorat. En nem eszek sokat vacsorara, mert nem tudok aludni, igy vagy levest vagy salatat tolok - a lany kihozott egy akkora tal hazi levest kettonknek, hogy egy oraig csak azt ettuk :) Ejszakara a cipoinket a radiator melle tette, reggel 6kor felkelt reggelit adni - soha nem lattunk meg bart vagy ettermet, ami kinyitott 7 elott es honapok ota nem aludtam olyan jol, mint itt, a futetlen menekultszallas kinezetu teremben :) Es meg az is kiderult, hogy a szallas, ami megtelt, szar volt: nem volt meleg viz, kicsi volt a hely es hideg volt a szoba. Szoval SEMMI PANIK :) Ugy meg nem volt soha, hogy ne lett volna valahogy.
Ma 35 kmt jottunk, semmi gond. A labam rendben van, mert alig van aszfaltos vagy betonozott ut (vegre rajottem, hogy az aszfalt miatt nem szeretek varost nezni, vagy gyalog menni akarhova a varosban), mindegy hogy nincs is vizszintes terep: vagy fel vagy le, meredeken vagy lejtosen, de csak dombokon vezet at az ut; tolgyerdok es eukaliptusz fak, friss levego, esoaztatta puha fold - hat jo, na :)
Holnap tehat Monte de Gozo, utana Santiago. Hihetetlen :) Utana Muxia es Finisterre. Remelem, lesz internet, mert arrol a reszrol nem sokat tudok.
Praktikus info: konyvek es blogok mondtak nekem, hogy Galiciaban az onkormanyzat tamogatja a Caminot, a legtobb szallas donativo, olcso a kaja stb stb, na ez mint tortenelem. A municipal szallas majdnem mindenhol 5 euro (nem 2 vagy 3, hanem egyenesen 5), a peregrino menu 8.5 es 10 kozott valtozik: draga. Volt egy bar, ahova bementem vizert es ugy neztek ram, mint a tehenkaksira az ut mellett, mert nem voltam "fizeto vendeg". Szoval erzesem szerint a Camino kezd egy kisse elkurvulni, de emellett azt hiszem a blogban sok mindent megirtam, ami tortent, hihetetlen jo elmeny, az alkalmi rossz talalkozasok ellenere is. Minden nap tudod, miert kelsz fel; akarmennyire faj, mesz tovabb (szo szerinti es metaforikus ertelemben is); elkepesztoen kedves emberekkel talalkozol, zarandokok es vendeglatok es helyiek egyarant es rengeteget tanulsz arrol, ami erdekel: magadrol, az eletrol, emberekrol, termeszetrol es egyeb dolgokrol.
Ribadiso
"Ribadiso. Holnap Monte do Gozo-ba, Santiago elöszobajaba érünk, hihetetlen! Az utak erdöben mennek nagyrészt, a labam jol birja. Az esöt unom, de ki lehet birni. "
11 May 2010
Closer still...
"Eirexe. Az utolso 100 kmt 4 nap alatt tesszük meg, igy van esélyünk helyet talalni a szallasokon rohanas nélkül. Rohadt sokan mennek itt, igazi tömegek. Jol vagok."
10 May 2010
The last 100km...
"Belűl a 100 kmen! 3 napja esik, nincs meleg. Az albergue megtelt, egy étterem hatso szobajaban alszunk ma. Erdei utak, tehénszar, tők romantikus. 4en vagyunk,jo:)"
06 May 2010
El Acebo (EN)
Today was fabulous. I had expected hell today: snow, cold, wind, long ascent, steep descent, horrible blisters, aching knees - and what happened was: beautiful weather, even warm, easy ascent to 1600 m, fresh air and nature, nature, nature.
I was losing my willingness to finish the Camino, i could imagine i'd just get on the bus and go to Santiago, to the airport and to David and i'll be happy that i walked as much as i walked, it was so worth it and it was enough. But today i'm so full of energy again, it's amazing. My blisters don't hurt, my lips healed (the cold wind and sunshine tore the skin to bits), my spirits are high :) Happily walk to the ocean! I think it's due to the fact that there were hardly any roads and hardly any cars and we walked in crispy, clear air, undisturbed sunshine and surprising warmth.
We reached Cruz de Ferro today, the Iron Cross where according to the tradition you leave a stone and with it, you leave your chosen worry or problem behind. I took a stone up in Foncebadon, the village before the Cruz, walked up to the huge pile of stones and tossed the stone away but the Canadian girl for example brought a little stone from her favourite place in Canada.
I felt quite emotional on the top of this huge pile of stones that pilgrims from the last centuries (?or maybe not that long) have left behind and not just stones: coins, photographs, ribbons, painted and carved stones...
The albergue in El Acebo is a great, it's parroquial, we have dinner and breakfast together.
My flight will be on 20 may if the volcano permits...
I was losing my willingness to finish the Camino, i could imagine i'd just get on the bus and go to Santiago, to the airport and to David and i'll be happy that i walked as much as i walked, it was so worth it and it was enough. But today i'm so full of energy again, it's amazing. My blisters don't hurt, my lips healed (the cold wind and sunshine tore the skin to bits), my spirits are high :) Happily walk to the ocean! I think it's due to the fact that there were hardly any roads and hardly any cars and we walked in crispy, clear air, undisturbed sunshine and surprising warmth.
We reached Cruz de Ferro today, the Iron Cross where according to the tradition you leave a stone and with it, you leave your chosen worry or problem behind. I took a stone up in Foncebadon, the village before the Cruz, walked up to the huge pile of stones and tossed the stone away but the Canadian girl for example brought a little stone from her favourite place in Canada.
I felt quite emotional on the top of this huge pile of stones that pilgrims from the last centuries (?or maybe not that long) have left behind and not just stones: coins, photographs, ribbons, painted and carved stones...
The albergue in El Acebo is a great, it's parroquial, we have dinner and breakfast together.
My flight will be on 20 may if the volcano permits...
El Acebo (HU)
Nem tudom, mi tortent, de a mai napunk egyszeruen fantasztikus volt. Tegnap egesz este azon izgultam, hogy ma hegynek fel + rohadt hideg lesz (bar kaptam volna pulcsit, ha hideg lett volna, van itt egy srac, akinek van egy tonna pulcsija) + hegynek le, szegeny terdem + a ho is eshet + a vizholyagjaimmal is tele a (ho)cipom, hehe, szoval sok bajom lehetett volna :)
Ehhez kepest olyan gyonyoru napsutes volt, kifejezetten meleg, pedig eleg magasan vagyunk, majdnem 1600 meteren es valami hihetetlen szep uton jottunk ma vegig.
Nem rajongok az uton valo gyaloglasert es a francia Caminonak egy jo resze halad fo- vagy mellekuton, vagy egesz mellette, szoval nincs diszkrecio, ott huznak el az autok toled 2 meterre, aztan az uton kell menni jo darabokat es ebbol mar nagyon elegem volt. Allitolag az Eszaki Uton meg tobb az autout.
2-3 nappal ezelott egesz komolyan fontolgattam, hogy nem fejezem be az Utat, hanem felugrok egy buszra, irany Santiago, majd a repter es vegul David. Aztan ma ujra a termeszetben gyalogoltunk, hegyre fel, hegyrol le, bokrok, fak es annyi energiam lett hirtelen, hogy azt se tudom, hova legyek oromomben :)
Emellett a vizholyagjaim nem is fajnak annyira, pedig nehez terep volt, begyogyult a szam (nagyon kifujta a szel meg a hideg meg a nap) es ugy egyaltalan nagyon jol vagyok es orommel elmegyek az oceanig, ami kevesebb mint 300 km.
Ma elertuk a Cruz de Ferrot, a Vaskeresztet, ahol a hagyomany szerint ott kell hagyni kovet es azzal a gondjaidat, bajaidat, valasztott nyavalyaidat. Egeszen meghatodtam, ahogy ott alltam egy bazinagy kohalmon, amit evszazadok (? lehet, hogy nem is olyan regi ez a hagyomany) zarandokjai hordtak oda: festett, vesett kovek, fenykepek, penzermek, levelek, cipok, szalagok meg minden. En konkretan felvettem egy kovet Foncebadonban, a Cruz de Ferro elotti faluban, gondoltam egyet es eldobtam a kovet. Meglatjuk, elmulik-e.
Ma El Aceboban vagyunk, a lejto kozepen, szoval pihentetjuk a terdunket, ez jo. Parokias szallas, kozos vacsora, kozos reggeli, adomanyt fizetunk, amennyit gondolunk es tudunk.
David ma foglal repjegyet, majus 20 Dublin, ha a vulkan is ugy akarja.
Ehhez kepest olyan gyonyoru napsutes volt, kifejezetten meleg, pedig eleg magasan vagyunk, majdnem 1600 meteren es valami hihetetlen szep uton jottunk ma vegig.
Nem rajongok az uton valo gyaloglasert es a francia Caminonak egy jo resze halad fo- vagy mellekuton, vagy egesz mellette, szoval nincs diszkrecio, ott huznak el az autok toled 2 meterre, aztan az uton kell menni jo darabokat es ebbol mar nagyon elegem volt. Allitolag az Eszaki Uton meg tobb az autout.
2-3 nappal ezelott egesz komolyan fontolgattam, hogy nem fejezem be az Utat, hanem felugrok egy buszra, irany Santiago, majd a repter es vegul David. Aztan ma ujra a termeszetben gyalogoltunk, hegyre fel, hegyrol le, bokrok, fak es annyi energiam lett hirtelen, hogy azt se tudom, hova legyek oromomben :)
Emellett a vizholyagjaim nem is fajnak annyira, pedig nehez terep volt, begyogyult a szam (nagyon kifujta a szel meg a hideg meg a nap) es ugy egyaltalan nagyon jol vagyok es orommel elmegyek az oceanig, ami kevesebb mint 300 km.
Ma elertuk a Cruz de Ferrot, a Vaskeresztet, ahol a hagyomany szerint ott kell hagyni kovet es azzal a gondjaidat, bajaidat, valasztott nyavalyaidat. Egeszen meghatodtam, ahogy ott alltam egy bazinagy kohalmon, amit evszazadok (? lehet, hogy nem is olyan regi ez a hagyomany) zarandokjai hordtak oda: festett, vesett kovek, fenykepek, penzermek, levelek, cipok, szalagok meg minden. En konkretan felvettem egy kovet Foncebadonban, a Cruz de Ferro elotti faluban, gondoltam egyet es eldobtam a kovet. Meglatjuk, elmulik-e.
Ma El Aceboban vagyunk, a lejto kozepen, szoval pihentetjuk a terdunket, ez jo. Parokias szallas, kozos vacsora, kozos reggeli, adomanyt fizetunk, amennyit gondolunk es tudunk.
David ma foglal repjegyet, majus 20 Dublin, ha a vulkan is ugy akarja.
05 May 2010
Santa Catalina (EN)
Hola to you all!
Not every albergue has internet access and i tend not to walk around in the town because my feet are getting quite sore, i have 2 espacially nasty blisters so i don't walk useless miles :)
The meseta is over now, we are ascending again. Today was beautiful because we were finally away from the roads again! I had no idea that such a big part of the Camino is running next to or on roads with cars :( For this reason, i think if i walked to Santiago again, i'd take a different Camino, meybe on the North or through Portugal.
Our group changed a lot since Leon. The German guy stopped because he thought tendonitis is a bit too high price to pay for the Camino. Others slowed down so for a while i only walked with the Irish guy and the crazy French guy.
I really like both of them (well, all of them that i have walked with). The French guy, i like him despite the fact that he has a python at home and he feeds it with fluffy little kittens :-/
The Irish guy, Dan, has been a great help, he stopped when i needed to shake out little stones from my boots, he gave me his walking sticks today so i can get rid of some of the pressure on my feet and he just offered that tomorrow he'd carry some stuff of my bag because we will cover such a hard part. Amazing :)
We also met a lot of other people so today we are a group of 9 here in Santa Catalina :)
Tomorrow will be interesting because 2 days ago, we witnessed some flakes of snow in Leon!! And yesterday our host, a knight of the Maltese Order told us that 30 kms ahead (more or less where we are today) it was snowing! We were very lucky today, it was sunny and warm enough. We are on 1000 m and tomorrow we'll go up to 1600 and then down to - i think - 800 m, so i have to be careful with the knees.
Today it's been 3 weeks that i've been walking and covered ca 500 km. Feels like much longer, so much has happened.
Not every albergue has internet access and i tend not to walk around in the town because my feet are getting quite sore, i have 2 espacially nasty blisters so i don't walk useless miles :)
The meseta is over now, we are ascending again. Today was beautiful because we were finally away from the roads again! I had no idea that such a big part of the Camino is running next to or on roads with cars :( For this reason, i think if i walked to Santiago again, i'd take a different Camino, meybe on the North or through Portugal.
Our group changed a lot since Leon. The German guy stopped because he thought tendonitis is a bit too high price to pay for the Camino. Others slowed down so for a while i only walked with the Irish guy and the crazy French guy.
I really like both of them (well, all of them that i have walked with). The French guy, i like him despite the fact that he has a python at home and he feeds it with fluffy little kittens :-/
The Irish guy, Dan, has been a great help, he stopped when i needed to shake out little stones from my boots, he gave me his walking sticks today so i can get rid of some of the pressure on my feet and he just offered that tomorrow he'd carry some stuff of my bag because we will cover such a hard part. Amazing :)
We also met a lot of other people so today we are a group of 9 here in Santa Catalina :)
Tomorrow will be interesting because 2 days ago, we witnessed some flakes of snow in Leon!! And yesterday our host, a knight of the Maltese Order told us that 30 kms ahead (more or less where we are today) it was snowing! We were very lucky today, it was sunny and warm enough. We are on 1000 m and tomorrow we'll go up to 1600 and then down to - i think - 800 m, so i have to be careful with the knees.
Today it's been 3 weeks that i've been walking and covered ca 500 km. Feels like much longer, so much has happened.
Santa Catalina
Nos hat hola! Nem mindenhol van internet es van 2 olyan vizholyagom, amivel ha nem muszaj, nem maszkalok, igy pl Leonban sem kerestem internetet, ami eleg nagy varos es biztos talaltam volna.
Szoval az elmult par napban vegere ertunk a mezetanak, most mar emelkedunk es 2 darab hegy all elottunk. Ez azert para, mert tegnapelott reggel Leonban tanui voltunk par pehelynyi hoesesnek :) Tegnap megalltunk Hospital de Orbigoban a Maltai Rend hazaban, ahol a lovag (egen, be is oltoznek vasarnap fekete cuccba meg minden) mondta, hogy 30 km-re elore, vagyis kb ahol ma vagyunk, esett a ho :)
En lassan az osszes ruhamat magamra huzom, igy nem rossz, gyalogoltam mar 3 fokban es kibirtam, ugyhogy minden klafa.
Az elozo remek csapatunk elfelezodott, a nemet srac abbahagyta, nem erte meg neki egy fincsi inszalaggyulladas, masok meg lelassitottak vagy megalltak Leonban egy napra, de mara egeszen 9en lettunk, ugyhogy nem unatkozunk :)
Az orult francia meg velunk van, annak ellenere nagyon megszerettem, hogy kiscicakkal eteti a pitonjat otthon.
Az ir csavo meg sokat segit, megall velem, amikor ki kell razni a kavicsokat a cipombol, odaadta ma a turabotjait, hogy kicsit levegyem a terhelest a labamrol, most meg felajanlotta, hogy holnap viszi par cuccomat, mert neki SEMMI baja, egy darab vizholyag se, semmi es holnap felmegyunk meg 600 meternyit (most 1000 meteren vagyunk), utana meg le ugyanannyit, szoval a terdemmel vigyaznom kell majd. De vigyazni fogok, szoval nyugi, nem lerokkanni jottem :)
Van egy olasz, akinek most mar annyi vizholyagja van, hogy az orvosok azt mondtak, 2 napra alljon meg, ne is egy napra, de megy tovabb. Lenyomja a napi 30-35 km-t, ami az atlagosnal egy kicsit tobb. Keson fut be, de mindig befut.
Kitalaltuk, hogy csinalunk majd egy oldalt Flickr-en vagy Picasan, megosztjuk a jelszot es mindenki feltolti oda a kepeit. Ez jo, mert ha megallok fotozni, akkor faj a labam, mikor ujra elindulok, igy most kevesebbszer allok meg :P
Ja, ma van 3. hete, hogy gyalogolunk, kb 500 km-t tettunk meg, kicsit tobbet. Kemeny :) Ugy erzem, mintha evek ota gyalogolnek, olyan sok minden tortent es mivel mindig csak egy napra koncentralok, nem erzem az ido mulasat annyira. Erdekesh.
Szoval az elmult par napban vegere ertunk a mezetanak, most mar emelkedunk es 2 darab hegy all elottunk. Ez azert para, mert tegnapelott reggel Leonban tanui voltunk par pehelynyi hoesesnek :) Tegnap megalltunk Hospital de Orbigoban a Maltai Rend hazaban, ahol a lovag (egen, be is oltoznek vasarnap fekete cuccba meg minden) mondta, hogy 30 km-re elore, vagyis kb ahol ma vagyunk, esett a ho :)
En lassan az osszes ruhamat magamra huzom, igy nem rossz, gyalogoltam mar 3 fokban es kibirtam, ugyhogy minden klafa.
Az elozo remek csapatunk elfelezodott, a nemet srac abbahagyta, nem erte meg neki egy fincsi inszalaggyulladas, masok meg lelassitottak vagy megalltak Leonban egy napra, de mara egeszen 9en lettunk, ugyhogy nem unatkozunk :)
Az orult francia meg velunk van, annak ellenere nagyon megszerettem, hogy kiscicakkal eteti a pitonjat otthon.
Az ir csavo meg sokat segit, megall velem, amikor ki kell razni a kavicsokat a cipombol, odaadta ma a turabotjait, hogy kicsit levegyem a terhelest a labamrol, most meg felajanlotta, hogy holnap viszi par cuccomat, mert neki SEMMI baja, egy darab vizholyag se, semmi es holnap felmegyunk meg 600 meternyit (most 1000 meteren vagyunk), utana meg le ugyanannyit, szoval a terdemmel vigyaznom kell majd. De vigyazni fogok, szoval nyugi, nem lerokkanni jottem :)
Van egy olasz, akinek most mar annyi vizholyagja van, hogy az orvosok azt mondtak, 2 napra alljon meg, ne is egy napra, de megy tovabb. Lenyomja a napi 30-35 km-t, ami az atlagosnal egy kicsit tobb. Keson fut be, de mindig befut.
Kitalaltuk, hogy csinalunk majd egy oldalt Flickr-en vagy Picasan, megosztjuk a jelszot es mindenki feltolti oda a kepeit. Ez jo, mert ha megallok fotozni, akkor faj a labam, mikor ujra elindulok, igy most kevesebbszer allok meg :P
Ja, ma van 3. hete, hogy gyalogolunk, kb 500 km-t tettunk meg, kicsit tobbet. Kemeny :) Ugy erzem, mintha evek ota gyalogolnek, olyan sok minden tortent es mivel mindig csak egy napra koncentralok, nem erzem az ido mulasat annyira. Erdekesh.
02 May 2010
not sure how many days, not quite sure where
We are close to Leon anyway and about halfway to Finisterre. More than halfway to Santiago :)
I say we, because since yesterday I've been walking with 5 others and it's been great fun. I'm particularly lucky to find a great group because we are in the meseta and seeing those who travel through here alone, it's a very demanding part mentally / psychologically. The group consists of an Australian guy, an Irishman, a crazy French guy (he's picking up stuff from the side of the road; so far he has found a towel, 2 different socks, a peg, a soother and probably many other things), an American girl, a German guy and myself - there was a German girl walking with us yesterday but she drank some bad water and had to stay in the previous albergue to recover.
Yesterday we stopped at an Irish pub to have Guinness and then we stopped at a bus stop when it was raining and got rid of the 2 bottles of wine that the guys were carrying and had food and fun :) Last night we stayed in a lovely place - there was dinner for everyone, beautiful sunset, breakfast in the morning and a beautiful building we stayed in (and not much snoring!). I think i'll add pictures when i'm back home because even if i have the time, like here, there are only 2 computers and a lot of people are waiting for to use them.
There was an incident yesterday morning that i'll share because it's so unusual that it's worth mentioning and because i want to give bad press to this particular guy.
So i started walking early in the morning yesterday and walked to the next village, about 6 km, this is normal. There i saw an albergue, door wide open, "abierto" = "open" sign on the door and on the road it said BAR. So i went in and there were other pilgrims there who told me that the bar is not open yet but i am welcome to use the kitchen, i can boil water and have a tea or coffee if i have a teabag. I was starving (really, i was unusually hungry) and a Czech guy gave me a bag of soup. I boiled water, made a soup and started eating. In the meanwhile, the others have left and somebody closed the door. Somebody tried opening it and i went and opened it for them - recognized the couple i was chatting with the previous evening and let them in, told them what i knew: kitchen can be used, bar not open yet. They went to find the toilet and i was eating my soup. A guy came to the door and started shouting at me that i can't just open the door, how dare I, etc etc. I told him i didn't know it has to be closed, somebody came, i opened the door. He smacked his hand on the table i was eating on and shouted that it's a private albergue, i can't just do whatever i want, bloody pilgrims or something like that. I thought, okkkkay, i'll finish the soup and get the hell out of here. Finished the soup, washed the cup and because he locked the door, i had to go out through the bar. I was going to say adios and leave quickly. So as i entered the bar, he started pointing at me and screaming and cursing. The pilgrim couple was in there and i showed to them that the guy is crazy. Ooops, he ran out from behind the counter and came to me shouting and waving his arm. The old lady stood between us and held him... I ran out and explained to a Spanish couple outside what happened. They wanted to call the police but i didn't want the hassle.
There is no need to worry, this is extremely rare if not unique that somebody behaves like this to a pilgrim. And before anybody starts with "you can understand the guy too" or "if you provoke him, don't be surprised at what happened", i have to say: there is no explanation or excuse for such behaviour. He shouted at me ie provoked me 3 times before i did anything and i'm glad i didn't take all the shit just because he thinks he's stronger and because he tries to intimidate me... I honestly wasn't afraid that he'd hurt me: pilgrims are very well respected here, i think the police would've been on my side to protect tourism - weird but true - and i am quite strong now really :)
There were morals too: 1. there are assholes even in the best and safest and nicest places on Earth 2. i met the group i'm with now because of this delay, happy days 3. i didn't take all the bully, it's important to me 4. a stranger protected me without question!
Later i cried mostly out of gratitude for the old couple who were there, i can't explain that feeling when somebody out of pure good will stands between you and raging idiot... The story doesn't bother me any more, i just want to make sure whoever comes to the Camino:
The guy who OWNS the albergue and the bar in the beginning of Ledigos is an asshole.
I say we, because since yesterday I've been walking with 5 others and it's been great fun. I'm particularly lucky to find a great group because we are in the meseta and seeing those who travel through here alone, it's a very demanding part mentally / psychologically. The group consists of an Australian guy, an Irishman, a crazy French guy (he's picking up stuff from the side of the road; so far he has found a towel, 2 different socks, a peg, a soother and probably many other things), an American girl, a German guy and myself - there was a German girl walking with us yesterday but she drank some bad water and had to stay in the previous albergue to recover.
Yesterday we stopped at an Irish pub to have Guinness and then we stopped at a bus stop when it was raining and got rid of the 2 bottles of wine that the guys were carrying and had food and fun :) Last night we stayed in a lovely place - there was dinner for everyone, beautiful sunset, breakfast in the morning and a beautiful building we stayed in (and not much snoring!). I think i'll add pictures when i'm back home because even if i have the time, like here, there are only 2 computers and a lot of people are waiting for to use them.
There was an incident yesterday morning that i'll share because it's so unusual that it's worth mentioning and because i want to give bad press to this particular guy.
So i started walking early in the morning yesterday and walked to the next village, about 6 km, this is normal. There i saw an albergue, door wide open, "abierto" = "open" sign on the door and on the road it said BAR. So i went in and there were other pilgrims there who told me that the bar is not open yet but i am welcome to use the kitchen, i can boil water and have a tea or coffee if i have a teabag. I was starving (really, i was unusually hungry) and a Czech guy gave me a bag of soup. I boiled water, made a soup and started eating. In the meanwhile, the others have left and somebody closed the door. Somebody tried opening it and i went and opened it for them - recognized the couple i was chatting with the previous evening and let them in, told them what i knew: kitchen can be used, bar not open yet. They went to find the toilet and i was eating my soup. A guy came to the door and started shouting at me that i can't just open the door, how dare I, etc etc. I told him i didn't know it has to be closed, somebody came, i opened the door. He smacked his hand on the table i was eating on and shouted that it's a private albergue, i can't just do whatever i want, bloody pilgrims or something like that. I thought, okkkkay, i'll finish the soup and get the hell out of here. Finished the soup, washed the cup and because he locked the door, i had to go out through the bar. I was going to say adios and leave quickly. So as i entered the bar, he started pointing at me and screaming and cursing. The pilgrim couple was in there and i showed to them that the guy is crazy. Ooops, he ran out from behind the counter and came to me shouting and waving his arm. The old lady stood between us and held him... I ran out and explained to a Spanish couple outside what happened. They wanted to call the police but i didn't want the hassle.
There is no need to worry, this is extremely rare if not unique that somebody behaves like this to a pilgrim. And before anybody starts with "you can understand the guy too" or "if you provoke him, don't be surprised at what happened", i have to say: there is no explanation or excuse for such behaviour. He shouted at me ie provoked me 3 times before i did anything and i'm glad i didn't take all the shit just because he thinks he's stronger and because he tries to intimidate me... I honestly wasn't afraid that he'd hurt me: pilgrims are very well respected here, i think the police would've been on my side to protect tourism - weird but true - and i am quite strong now really :)
There were morals too: 1. there are assholes even in the best and safest and nicest places on Earth 2. i met the group i'm with now because of this delay, happy days 3. i didn't take all the bully, it's important to me 4. a stranger protected me without question!
Later i cried mostly out of gratitude for the old couple who were there, i can't explain that feeling when somebody out of pure good will stands between you and raging idiot... The story doesn't bother me any more, i just want to make sure whoever comes to the Camino:
The guy who OWNS the albergue and the bar in the beginning of Ledigos is an asshole.
Tizenvalahanyadik nap, nem egeszen tudom, hol vagyunk es jo
Hat par napig nem volt net, de most megint van. Mansilla de las Mulasban vagyok, ha valaki koveti terkepen es ket gep van, ket csavo meg mogottunk ul es nagyon varja, hogy ideulhessen. Azt hiszem, nem a Camino alatt fogok kepeket feltoltogetni meg a megfogalmazasomat csiszolgatni meg ilyenek.
Na ma mar kozel jarunk Leonhoz, holnap odaerunk - mi, merthogy tegnap ota 6an vagyunk (tegnap meg 7en is voltunk, de egy lany rossz vizet ivott, ott maradt az elozo szallason kiheverni) es egyutt megyunk. Nagyon jo csapat: van egy ausztral srac, egy ir csavo, egy orult francia (minden hasznalhatot felvesz az ut szelerol, mar talalt torolkozot, ket fel par zoknit, cumit, csipeszt es mindig orul az ilyesminek), egy nemet srac, egy amerikai lany meg a magyar, akirol mindenki azt hiszi, hogy ir :)
Tegnap esett az eso, beultunk egy buszmegalloba es akkor pikniket csaptunk, hogy orom volt nezni. 2 uveg bort is lecsuszott :P Aztan a tegnapi szallas meg egeszen szuper volt, volt vacsi, gyonyoru naplemente, nagyon szep szallas es keves horkolo. Korabban utba ejtettunk egy ir kocsmat, mert Guiness-t azt mindenkinek kell innia, aztan ittunk (en mondjuk nem sorozok ugye) es mentunk tovabb nagy boldogan.
Ma volt egy szakasz, 19 km-en keresztul semmi nem volt, csak a nagy taj meg a hegyek messze mellettunk eszakra. Ahogy elnezem az egyedul utazokat, eleg megterhelo szakaszok ezek a hosszu egyenesek itt a mezetan (2 napja volt egy 17 km-es), de nekunk igy egyutt tok jo, ha jot beszelgetunk, jobban telnek a kilometerek.
Tegnap reggel meg egy olyan tortent, hogy gondolkodtam, hogy megirjam-e. Aztan arra jutottam, hogy ne csak a szirup keruljon a blogra, megirom a negativ esemenyeket is. Koran reggel indultam, legyalogoltam 6 km-t, beertem a kovetkezo faluba, ilyenkor rendszerint ott reggelizek, jo nagy sonkas-sajtos vagy tortillas (krumplis omlett) szendvicset, narancslet, kavet, aztan johet a delelott es a messzeseg. Megerkeztem egy alberguebe, ajto nyitva, utra kiirva hogy BAR, ajtora kiirva, hogy nyitva. Bementem, ott mas zarandokok mondtak, hogy a bar meg nincs nyitva, de melegithetek vizet a konyhaban es ihatok egy kavet, ha van nalam zacskos. Kaptam egy zacsko levest, melegitettem vizet es ettem a levest, marha ehes voltam. Kozben valaki becsukta a kaput, zorgettek, kinyitottam es nagyon kedves zarandokpar probalt bejutni a barba, veluk egy helyen aludtam elozo este es beszelgettunk kicsit. Massziroztak egymas labat meg enekelgettek, nagyon birtam oket (kep is van, majd egyszer felteszem). Szoval beengedtem oket. Jon egy csavo fujtatva, hogy en nyitottam-e ki a kaput, hogy van pofam, stb stb, ott kiabalt velem, ahogy ulok es eszem a leveskemet. Mondtam neki, hogy nem tudtam, hogy zarva van, az elobb meg nyitva volt, zarandokok, kinyitottam. Racsapott az asztalra, ahol ultem es uvoltotte az arcomba, hogy ez privat albergue, az o helye, en itt ne pattogjak vagy valami olyasmi. Gondoltam, ez egy barom, megeszem a levest, elmosom a bogret es huzok a brebe innen. Mivel az ajtot kulcsra zarta, a baron keresztul kellett kimennem. Gondoltam adios es elhuzok. Na, ahogy beleptem a barba, elkezdett mutogatni ram es kikelt magabol es ott szidott (vegiggondoltam: semmi mast nem csinaltam, minthogy kinyitottam a kaput, ami nyitva volt, mikor megerkeztem, ra volt irva, hogy "abierto" = nyitva es amit o becsukott, de amikor becsukta, nem szolt, hogy ne nyissuk ki es nem is zarta kulcsra), elotte egyszer nem kerdezte meg, mi tortent, az elejetol fogva kiabalt velem es fenyegetett. A zarandokpar ott ult a barban es mutattam nekik, hogy ez a csavo kettyos. Erre kijott a bar mogul es jott nekem uvoltve, hogy o most agyonver. A neni allt kozenk es allitotta meg a csavot, aki ott kiabalt, hogy ez az o helye, itt az van, amit o akar meg ilyenek. Elhuztam a csikot es felzaklatva elmeseltem egy spanyol parnak, mi tortent, akik hivni akartak a rendoroket, de en csak tovabb akartam caminozni, szoval nem hivtuk oket. Kesobb a parral is talalkoztam, akik mondtak, hogy meg 20 percig hisztizett az ember, nem birt lenyugodni.
Elebe mennek a "meg lehet erteni a csavot is" es a "kiprovokaltad Agnes, hogy neked tamadjon" erveknek: nincs mentseg erre a viselkedesre. A csavo egy fasiszta barom, aki nem turi, ha valaki mast csinal, mint bejon, fogyaszt, fizet, elmegy, vagyis ahogy o azt elkepzeli es engedelyezi az o birodalmaban. Azzal kezdte, hogy leuvoltotte a fejem, amit ketszer elturtem, harmadszor, mikor tavozni keszultem, mar nem.
Ennek a sztorinak egyebkent rengeteg tanulsaga van: vannak barmok; a keslekedes miatt talalkoztam az 5 masik arccal, akikkel azota egyutt megyunk es szuperjo; a neni mentoakcioja, aki gondolkodas nelkul kozenk allt (utolag ezen sirtam a legjobban, halabol); nem banom, hogy nem turtem el mindent a csavotol, csak mert fenyegetoen viselkedett es ez nekem fontos.
A legszebb az egeszben, hogy az egesz sokk tok hamar atment rajtam, nem is haragszom a csavora, bar nem is sajnalom, hogy egy szomoru es agressziv barom.
Hozzateszem, hogy Ledigos-ban van a bar es az albergue - a tobbiek az incidensem utan ott reggeliztek es nem gondoltak volna, hogy a csavo ilyen, mert kesobb lenyugodott es veluk normalis volt. En termeszetesen nem titkolom, mi tortent es nem ajanlanam senkinek, hogy ott szalljon meg vagy egyen.
Aggodni nem kell, ez annyira szokatlan a Caminon, hogy valoszinuleg tobbezerbol egy emberrel esik meg ilyen. Egyedul sehol sem vagyok es most mar olyan nagyon eros vagyok, hogy lerugok akarkit, aki nekemjon (attol nem feltem, hogy megver a csavo, inkabb sokkolt, hogy mi a szar baja van, amikor en nem csinaltam semmit). Szoval anyukam se aggodjon, a labujjkormom is meg megvan, a labam meg nem faj jobban, mint a normalis labfajas :)
Na ma mar kozel jarunk Leonhoz, holnap odaerunk - mi, merthogy tegnap ota 6an vagyunk (tegnap meg 7en is voltunk, de egy lany rossz vizet ivott, ott maradt az elozo szallason kiheverni) es egyutt megyunk. Nagyon jo csapat: van egy ausztral srac, egy ir csavo, egy orult francia (minden hasznalhatot felvesz az ut szelerol, mar talalt torolkozot, ket fel par zoknit, cumit, csipeszt es mindig orul az ilyesminek), egy nemet srac, egy amerikai lany meg a magyar, akirol mindenki azt hiszi, hogy ir :)
Tegnap esett az eso, beultunk egy buszmegalloba es akkor pikniket csaptunk, hogy orom volt nezni. 2 uveg bort is lecsuszott :P Aztan a tegnapi szallas meg egeszen szuper volt, volt vacsi, gyonyoru naplemente, nagyon szep szallas es keves horkolo. Korabban utba ejtettunk egy ir kocsmat, mert Guiness-t azt mindenkinek kell innia, aztan ittunk (en mondjuk nem sorozok ugye) es mentunk tovabb nagy boldogan.
Ma volt egy szakasz, 19 km-en keresztul semmi nem volt, csak a nagy taj meg a hegyek messze mellettunk eszakra. Ahogy elnezem az egyedul utazokat, eleg megterhelo szakaszok ezek a hosszu egyenesek itt a mezetan (2 napja volt egy 17 km-es), de nekunk igy egyutt tok jo, ha jot beszelgetunk, jobban telnek a kilometerek.
Tegnap reggel meg egy olyan tortent, hogy gondolkodtam, hogy megirjam-e. Aztan arra jutottam, hogy ne csak a szirup keruljon a blogra, megirom a negativ esemenyeket is. Koran reggel indultam, legyalogoltam 6 km-t, beertem a kovetkezo faluba, ilyenkor rendszerint ott reggelizek, jo nagy sonkas-sajtos vagy tortillas (krumplis omlett) szendvicset, narancslet, kavet, aztan johet a delelott es a messzeseg. Megerkeztem egy alberguebe, ajto nyitva, utra kiirva hogy BAR, ajtora kiirva, hogy nyitva. Bementem, ott mas zarandokok mondtak, hogy a bar meg nincs nyitva, de melegithetek vizet a konyhaban es ihatok egy kavet, ha van nalam zacskos. Kaptam egy zacsko levest, melegitettem vizet es ettem a levest, marha ehes voltam. Kozben valaki becsukta a kaput, zorgettek, kinyitottam es nagyon kedves zarandokpar probalt bejutni a barba, veluk egy helyen aludtam elozo este es beszelgettunk kicsit. Massziroztak egymas labat meg enekelgettek, nagyon birtam oket (kep is van, majd egyszer felteszem). Szoval beengedtem oket. Jon egy csavo fujtatva, hogy en nyitottam-e ki a kaput, hogy van pofam, stb stb, ott kiabalt velem, ahogy ulok es eszem a leveskemet. Mondtam neki, hogy nem tudtam, hogy zarva van, az elobb meg nyitva volt, zarandokok, kinyitottam. Racsapott az asztalra, ahol ultem es uvoltotte az arcomba, hogy ez privat albergue, az o helye, en itt ne pattogjak vagy valami olyasmi. Gondoltam, ez egy barom, megeszem a levest, elmosom a bogret es huzok a brebe innen. Mivel az ajtot kulcsra zarta, a baron keresztul kellett kimennem. Gondoltam adios es elhuzok. Na, ahogy beleptem a barba, elkezdett mutogatni ram es kikelt magabol es ott szidott (vegiggondoltam: semmi mast nem csinaltam, minthogy kinyitottam a kaput, ami nyitva volt, mikor megerkeztem, ra volt irva, hogy "abierto" = nyitva es amit o becsukott, de amikor becsukta, nem szolt, hogy ne nyissuk ki es nem is zarta kulcsra), elotte egyszer nem kerdezte meg, mi tortent, az elejetol fogva kiabalt velem es fenyegetett. A zarandokpar ott ult a barban es mutattam nekik, hogy ez a csavo kettyos. Erre kijott a bar mogul es jott nekem uvoltve, hogy o most agyonver. A neni allt kozenk es allitotta meg a csavot, aki ott kiabalt, hogy ez az o helye, itt az van, amit o akar meg ilyenek. Elhuztam a csikot es felzaklatva elmeseltem egy spanyol parnak, mi tortent, akik hivni akartak a rendoroket, de en csak tovabb akartam caminozni, szoval nem hivtuk oket. Kesobb a parral is talalkoztam, akik mondtak, hogy meg 20 percig hisztizett az ember, nem birt lenyugodni.
Elebe mennek a "meg lehet erteni a csavot is" es a "kiprovokaltad Agnes, hogy neked tamadjon" erveknek: nincs mentseg erre a viselkedesre. A csavo egy fasiszta barom, aki nem turi, ha valaki mast csinal, mint bejon, fogyaszt, fizet, elmegy, vagyis ahogy o azt elkepzeli es engedelyezi az o birodalmaban. Azzal kezdte, hogy leuvoltotte a fejem, amit ketszer elturtem, harmadszor, mikor tavozni keszultem, mar nem.
Ennek a sztorinak egyebkent rengeteg tanulsaga van: vannak barmok; a keslekedes miatt talalkoztam az 5 masik arccal, akikkel azota egyutt megyunk es szuperjo; a neni mentoakcioja, aki gondolkodas nelkul kozenk allt (utolag ezen sirtam a legjobban, halabol); nem banom, hogy nem turtem el mindent a csavotol, csak mert fenyegetoen viselkedett es ez nekem fontos.
A legszebb az egeszben, hogy az egesz sokk tok hamar atment rajtam, nem is haragszom a csavora, bar nem is sajnalom, hogy egy szomoru es agressziv barom.
Hozzateszem, hogy Ledigos-ban van a bar es az albergue - a tobbiek az incidensem utan ott reggeliztek es nem gondoltak volna, hogy a csavo ilyen, mert kesobb lenyugodott es veluk normalis volt. En termeszetesen nem titkolom, mi tortent es nem ajanlanam senkinek, hogy ott szalljon meg vagy egyen.
Aggodni nem kell, ez annyira szokatlan a Caminon, hogy valoszinuleg tobbezerbol egy emberrel esik meg ilyen. Egyedul sehol sem vagyok es most mar olyan nagyon eros vagyok, hogy lerugok akarkit, aki nekemjon (attol nem feltem, hogy megver a csavo, inkabb sokkolt, hogy mi a szar baja van, amikor en nem csinaltam semmit). Szoval anyukam se aggodjon, a labujjkormom is meg megvan, a labam meg nem faj jobban, mint a normalis labfajas :)
Subscribe to:
Posts (Atom)